Szocioblog a túloldalról

Sokszor kicsengett a telefon. Anyám hangja rekedt volt. Távoli, de nem is lehetett más. Megkérdezte, hogy vagyok. Szociális munkás, hát, hogy lennék - akartam mondani, de nem tudtam megszólalni.Egy keveset még beszéltünk a szomszédról, ma, május első vasárnapján.  

Azok a májusok, milyen viccesek most így utólag, viccesek, de valahogyan mégis ijesztőek. Semmi közöm hozzájuk, sem azokhoz a régi gyakran ízetlen csókokhoz, még akkor sem, ha eldobhatatlanul az enyémek. Örökre.