M. Rékának
A lépcsőház hidegébe bújtunk. Egy rozoga szánkón ültünk, ölünkben hatalmas zacskó édesség, azt ettük szerelem helyett; mindenfélét: gumicukrot, csokit, drazsét, bonbonokat, csak ettünk, ettünk, mindent meg akartunk kóstolni, a virágot – természetesen vörös rózsa – eltapostuk vagy sokkal korábban elveszítettük már, nem is emlékszem. Mindezeket, a csokikat, a rózsát, nem én kaptam, de ennek nem volt semmi jelentősége. Kint rekkenő augusztusi hőség. Még két ilyen nyarunk volt ezután és több soha.
A lépcsőház hűvöse maradt csupán.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.